Beziehung, azaz kapcsolat, melyet a németek egyszerűen csak B-vitaminnak hívnak. A kifejezést először az unokatestvéremtől hallottam, aki épp munkát keresett az idő alatt, amíg mi a gyerekorvost kutattuk. Többször is megkérdezték tőle, hogy van-e B-vitaminja, amit nem értett, de gondolta, hogyha ezen múlik az állás, akkor lesz B-vitamin is. Végül kiderült, hogy kapcsolati tőkére gondolnak. A történetben számomra az volt a meglepő, hogy mindig azt gondoltam, hogy ez leginkább a kis országokra jellemző, hogy egy állás kapcsán ez felmerül, hiszen mivel kicsi az ország, így mindenki ismeri egymást és mindent csak úgy lehet elintézni, ha ismer valakit az ember. Otthon ugyanis már megszoktam, hogy erre van szükség. Mindegyik állásomnál fel tudtam mutatni a B-vitamint, az az valaki beajánlott... azt azért nem gondolnám, hogy puncsos voltam, de mindegy is, ez nem ide tartozik.
Hát, nekünk is B-vitaminra volt szükségünk, hogy 4 hónap hiábavaló keresgélés után végül a szomszéd utcában fogadjon a gyerekorvos. Ne gondolja senki, hogy annyira naiv vagyok, hogy ez 4 hónapig nem jutott eszembe... dehogynem ,minden létező embernek elmeséltem a történetünket, csak sajnos kb. 3 hónapig nem találtam meg azt az embert, aki B-vitamin lett volna számunkra. Sokan próbáltak segíteni pl. a kismamakörben az anyukák saját orvosukat kérdezgették.... de hiába elutasítás elutasítást követett. Már én szégyelltem magam, mivel bárkivel találkoztam ez volt az első dolog amiről kérdeztem. Aztán jött egy találkozó a városi magyarok csoportjában, ahol találkoztunk egy nagyon kedves doktornénivel, aki nem gyerekorvos és már nyugdíjas, de nála volt a B-vitamin. Ő ismert valakit, aki ismert valakit... tudjátok a szokásos történet, aminek a vége az lett, hogy megszabadított minket és Áront is Dr Sanwald karjaiból. Először nekünk lett igazi háziorvosunk, aki felhívta a lakcímünk szerinti legközelebbi gyermekorvost, hogy fogadjanak.... mindjárt lett is időpont az 1 éves oltásra és kontrollra.
Hála Istennek Áron azóta sem volt beteg 2 orrfolyós időszakot és egy kisebb megfázást leszámítva, amit sikerült itthoni keretek között átvészelni az orrszi-porszi segítségével (persze szegény Áron azonnal menekül már, ha megsejti, hogy orrszívás következik). Így egészen márciusig nem találkoztunk a gyerekorvossal. A történtek után be kell vallanom, hogy eléggé izgultam az első találkozás előtt, de nem volt miért. Egy nagyon kedves igazi gyermekorvos doktorbácsi fogadott minket (Dr. Gregor Schwarz), aki nagyon alaposan megvizsgálta Áront az oltás előtt és minden kérdésemre részletesen válaszolt (angolul.... ami nekem nagyon fontos, de majd egyszer ezt is kifejtem). Áron még az oltást is könnyek és sírás nélkül bírta, amire eddig sohasem volt példa, mindig egy kínzásnak éltem meg azokat a napokat, amikor oltást kapott. Most csak megszorított és felkiáltott a második oltásnál, el sem akartam hinni :) Talán azért, mert a karjába kapta, talán azért, mert már 1 éves "nagyfiú", nem tudom, de nagyon boldog voltam.
Szóval most már jó kezekben vagyunk, ha szükség lesz rá, de reméljük minél kevesebbszer kerül erre sor.
A kép forrása: http://www.pamper.my/news/beauty/beauty-benefits-of-vitamin-b-complex-for-your-skin-hair-and-health/

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése