B-vitamin avagy Beziehung kellett csak és a gyerekorvos is meglett

Beziehung, azaz kapcsolat, melyet a németek egyszerűen csak B-vitaminnak hívnak. A kifejezést először az unokatestvéremtől hallottam, aki épp munkát keresett az idő alatt, amíg mi a gyerekorvost kutattuk. Többször is megkérdezték tőle, hogy van-e B-vitaminja, amit nem értett, de gondolta, hogyha ezen múlik az állás, akkor lesz B-vitamin is. Végül kiderült, hogy kapcsolati tőkére gondolnak. A történetben számomra az volt a meglepő, hogy mindig azt gondoltam, hogy ez leginkább a kis országokra jellemző, hogy egy állás kapcsán ez felmerül, hiszen mivel kicsi az ország, így mindenki ismeri egymást és mindent csak úgy lehet elintézni, ha ismer valakit az ember. Otthon ugyanis már megszoktam, hogy erre van szükség. Mindegyik állásomnál fel tudtam mutatni a B-vitamint, az az valaki beajánlott... azt azért nem gondolnám, hogy puncsos voltam, de mindegy is, ez nem ide tartozik.

Hát, nekünk is B-vitaminra volt szükségünk, hogy 4 hónap hiábavaló keresgélés után végül a szomszéd utcában fogadjon a gyerekorvos. Ne gondolja senki, hogy annyira naiv vagyok, hogy ez 4 hónapig nem jutott eszembe... dehogynem ,minden létező embernek elmeséltem a történetünket, csak sajnos kb. 3 hónapig nem találtam meg azt az embert, aki B-vitamin lett volna számunkra. Sokan próbáltak segíteni pl. a kismamakörben az anyukák saját orvosukat kérdezgették.... de hiába elutasítás  elutasítást követett. Már én szégyelltem magam, mivel bárkivel találkoztam ez volt az első dolog amiről kérdeztem. Aztán jött egy találkozó a városi magyarok csoportjában, ahol találkoztunk egy nagyon kedves doktornénivel, aki nem gyerekorvos és már nyugdíjas, de nála volt a B-vitamin. Ő ismert valakit, aki ismert valakit... tudjátok a szokásos történet, aminek a vége az lett, hogy megszabadított minket és Áront is Dr Sanwald karjaiból. Először nekünk lett igazi háziorvosunk, aki felhívta a lakcímünk szerinti legközelebbi gyermekorvost, hogy fogadjanak.... mindjárt lett is időpont az 1 éves oltásra és kontrollra.

Hála Istennek Áron azóta sem volt beteg 2 orrfolyós időszakot és egy kisebb megfázást leszámítva, amit sikerült itthoni keretek között átvészelni az orrszi-porszi segítségével (persze szegény Áron azonnal menekül már, ha megsejti, hogy orrszívás következik). Így egészen márciusig nem találkoztunk a gyerekorvossal. A történtek után be kell vallanom, hogy eléggé izgultam az első találkozás előtt, de nem volt miért. Egy nagyon kedves igazi gyermekorvos doktorbácsi fogadott minket (Dr. Gregor Schwarz), aki nagyon alaposan megvizsgálta Áront az oltás előtt és minden kérdésemre részletesen válaszolt (angolul.... ami nekem nagyon fontos, de majd egyszer ezt is kifejtem). Áron még az oltást is könnyek és sírás nélkül bírta, amire eddig sohasem volt példa, mindig egy kínzásnak éltem meg azokat a napokat, amikor oltást kapott. Most csak megszorított és felkiáltott a második oltásnál, el sem akartam hinni :)  Talán azért, mert a karjába kapta, talán azért, mert már 1 éves "nagyfiú", nem tudom, de nagyon boldog voltam.

Szóval most már jó kezekben vagyunk, ha szükség lesz rá, de reméljük minél kevesebbszer kerül erre sor.

A kép forrása: http://www.pamper.my/news/beauty/beauty-benefits-of-vitamin-b-complex-for-your-skin-hair-and-health/

Untersuchung 5, avagy gyerekorvost keresünk

Untersuchung, azaz kivizsgálás, ami Németországban hasonlóan a magyar gyakorlathoz a gyermekek rendszeres státuszvizsgálatát jelenti. Untersuchung 5 a gyermek 6-7 hónapos kora között esedékes.
Áron 5 hónapos volt, mikor megérkeztünk és szinte azonnal elkezdtünk gyerekorvost keresni.Sorban hívogattuk a TK (Techniker Krankenkasse) oldalán található gyermekorvosokat, de sajnos a válasz mindig ugyanaz volt: nincs kapacitásunk új páciensek fogadására. Németországban szabad orvosválasztás van, ami nagyon szépen hangzik, hiszen elvileg így mindenki a neki tetsző orvoshoz mehet... hangsúlyozom elvileg, gyakorlatilag azonban úgy tűnik, hogy azt választja az ember, aki marad, mi is így jártunk.
A napok teltek és az elutasító telefonok halmozódtak, engem pedig többször a sírás kerülgetett, hiszen tudtam, hogy 6 hónaposan esedékes ez a vizsgálat (ez otthon is így van), plusz "mivanhabeteglesz???". Így aztán könyörgőre fogtam az első gyerekorvosnak, akivel email-en tudtam felvenni a kapcsolatot és vele legalább közvetlenül és angolul tudtam beszélni, nem az asszisztensnőn keresztül, aki vagy tud angolul vagy nem (akik nem tudtak, azokat persze Örs hívogatta).
A következő választ kaptam:

Dear Mrs. Csupor!

You should rather phone the association of doctors who are payed by isurances like yours. Tel. 0721-59610. They are responsible for admitting enough doctors to the local health system, which they refuse, arguing that based on the numbers of 1995 there are 10 % more doctors than neccessary. People should know English well there. If not, ask for someone responsible for "Sicherstellung". I, personally, would love to host an additional doctor in my practice!

Kind regards,

Röviden a lényeg, hogy 1995-ös adatokra hivatkozva azt állítják a felelős szervek, hogy 10%-al több orvos van, mint amennyi szükséges.1995??? Németország??? Őszintén szólva azon nem lepődtem volna meg, ha Afrikában nem találunk gyermekorvost, de ez Európa egyik legfejlettebb országa... Persze tudjuk, hogy kevés itt az orvos, hiszen rengeteg magyar orvost hívnak és várnak, nyilván nem véletlenül, de a levél alapján úgy tűnik, hogy az adatbázis, ami alapján dolgoznak kissé elavult.

Mindezek után Örs ismét telefonálgatásba kezdett, így végül kaptunk egy nevet és egy telefonszámot, aki családorvos, szóval nem kifejezetten gyerekorvos, de nem baj legalább kaptunk időpontot a vizsgálatra. Gondoltam, lehet, hogy jobb is így legalább mindhárman egy helyre mehetünk, talán egyszerűbb lesz. Mindezt csak addig gondoltam így, ameddig meg nem néztem a doktornő weboldalát, ahonnan kiderült, hogy a következőkben járatos:

Innere Medizin, Nieren- und Hochdruckerkrankungen, Echokardiographie (Herzultraschall), Notfallmedizin, Sportmedizin, Lipidologie (DGFF), Anthroposophische Medizin (GAÄD), Kindergarten- und Schulärztin (in Weiterbildung)

Először is az Amway termékek jutottak eszembe, amik mindenre jók aztán megakadt a szemem az Athroposophische Medizin kifejezésen. Utánaolvasva sok jót nem találtam https://de.wikipedia.org/wiki/Anthroposophische_Medizin , amennyire el tudok igazodni a google fordítón (a google fordító a barátom, bármennyire is nagy blődségeket ír néha :) ), ez a gyógyászat holisztikus, a test és lélek egységéről beszél. Nekem pszichológusként még tetszhetne is, de aztán kiderül, hogy például a homeopátiát is magában foglalja (amiről pont a héten mondták ki európai szinten, hogy tudományosan nem elfogadott). Ezenkívül érdekes még a fagyöngy terápia....nem vagyok szakember, de nekem ez felettébb gyanús (na, majd a "ködpiszkáló" bátyám felvilágosít).

Az előzményeket félretéve tabula rasa igyekeztem lélekben készülni az első találkozásra, reménykedve hátha ezeket az álgyógyászati ismereteket csak az érdeklődőkön gyakorolja, mégiscsak a freiburgi egyetemen szerezte a diplomáját.
Egy hétfői napon el is indultunk hárman (muti, fati és a kicsi bobbele) a nagy útra a doktornénihez. Igen, a nagy útra, nem véletlenül írom, mivel a rendelő fent van a hegyen, nincs messze, autóval főleg nem, de szerettem volna babakocsival látni milyen az út, hogy Áronnal ketten is el tudjunk majd menni. A környéket látva szülővárosom utcái jutottak eszembe, bár kicsit fárasztó volt  felfelé tolni a kocsit a hegyre, de egyáltalán nem zavart, valahogy úgy éreztem, hogy ez a legkevesebb az egész történetben és kocsi amúgy is jól bírja a terepet. Örsnek már eszébe jutott, hogy valószínűleg télen is fel kell tolnom ide a kocsit....

Megérkeztünk a rendelőbe....ez fogadott....

Ugye milyen akadálymentes.... 😅😃😃😃😃 A képen nem látszik, de megjegyezném, hogy a kapu rugós, tehát babakocsival egyedül bemenni szinte lehetetlen.

Az egész környék és a rendelő láttán sokkal inkább egy pszichoterápiás rendelő jutott eszembe. A villák és ez a villa is, amiben a háziorvos rendel azt a londoni környéket juttatták eszembe, ahol Freud lakott londoni tartózkodása idején. A váróterembe szűkösen 3 ember fért be, ami még nem is volt gond mikor megérkeztünk, de aztán sokasodtak az emberek, akik már aztán kint a hidegben kényszerültek várni. Ellenérzéseim ismét előjöttek, de ez csak fokozódott, mivel

• a mosdót meglátogatva tömény húgyszag csapott meg, láthatóan régen nem takarították, hiszen reggel volt, egy óra rendelés alatt ezt nem lehet összehozni
• papírtörlő nincs, csak törölköző
• a váróban a padon párnák 
• a rendelőben hajópadló (nem tudom hogy lehet megfelelőn takarítani, fertőtleníteni)
• nincs asszisztensnő és láthatóan nem azért, mert szabadságon van, nincs is hely, ahová leülhetne
• a rendelő teli van gyógyszeres dobozzal, szinte több mint egy gyógyszertár raktárában, a dobozokból ítélve mind homeopátiás szer

Őszintén szólva nem hinném, hogy egy ilyen helyre otthon az ÁNTSZ engedélyt adna....

A csúcs az egészben az volt, hogy a doktornő feltehetően megfázott, ezért végig tüsszögött a beszélgetés alatt....szegény nem tehet róla, de arról igen, hogy minden egyes alkalommal a kezét használta a baktériumok felfogására, utána persze mindent megfogott. Már az óvodás unokaöcsém is tudja, hogy nem tüsszögünk a kezünkbe, mert azzal csak továbbadjuk a betegséget. Na, gyorsan körülnéztem, van-e kagyló, ahol esetleg kezet tudna mosni, ha Áront megvizsgálja. Láttam is egy gyűszűnyi méretű kagylót, amihez elég nehéz volt hozzáférni, mivel körülbástyázta a doktornő gyógyszeres dobozzal. Közben valaki kopogott, elvitt néhány dobozt, fizetett, a doktornő a pénzt elrakta, ismét nem mosott kezet. Kezdtem úgy érezni, hogy valaki szivat minket és hamarosan szólnak, hogy ez csak vicc.

Sajnos egy hét múlva, mikor sor került az U-5-re tovább erősödött bennem, hogy ez nem vicc.... teljesen komoly. Ekkor már egyedül mentünk Áronnal, nagy nehezen átvergődtünk az akadálymentes bejáraton. A vizsgálattól nem ájultam el, viszonyítva az otthoni gyermekorvos és védőnő gyakorlatához.... A teljesség igénye nélkül, az egyik kedvencem az volt, hogy úgy akarta megmérni Áront, hogy ruhástól ráállunk a szobamérlegre, aztán nyilván én következtem volna és a különbségből kijön Áron súlya (ruhástól).... Biztos drága itt a babamérleg.... mondtam neki, hogy ne fáradjon tudom a fiam súlyát a múlt héten mértük, erre beírta a bemondásom alapján. Áron egyébként életében először megfázott, egész hétvégén taknyos volt, amit az orrszívó-porszívóval szépen "kezeltünk", szerencsére láza nem volt. A doktornő ugyan megkérdezte, hogy van-e valamilyen probléma, de miután elmeséltem a helyzetet, még a torkába sem nézett bele.Végül mivel rákérdeztem, hogy milyen tengeri só tartalmú orrsprayet lehet itt kapni, felírt egyet.  Ja, és a helyzetet fokozta, hogy persze  fűtés most sem volt (Szegeden hősugárzó volt a vizsgáló felett, hogyha a babákat le kell vetkőztetni, nehogy megfázzanak) és szegény Áron annyira fázott, hogy sírt és szorított, hogy nem tegyem le a vizsgálóágyra (csak akkor sír így szegény, ha fázik, igen 6 hónap után egy anya tudja). Mondtam a doktornőnek, hogy szerintem hideg van, persze ezt elengedte a füle mellett.

Öröm az ürömben az volt, hogy nagyon aranyos német öreg hölgyek várakoztak kint, akik segítettek, hogy valahogy sikerüljön az overált feladni Áronra anélkül, hogy ő vagy mindketten leesnénk a tágas padról.... ja, pelenkázó az nincs, de ezek után gondolom senki nem feltételezte. A másik pozitív meglepetés a patikában ért, amikor kiváltottam a receptet és nem kellett fizetni semmit, mégiscsak fontosak ebben az országban a gyerekek 😊

Most itt tartunk.... legalább van egy pecsét az U-5-ös vizsgálatnál, elvileg van egy orvosunk. A következő vizsgálat egy évesen esedékes, akkor már oltást is kap, hát nem itt az tuti. Szóval továbbra is gyermekorvost keresünk.

A környék